Category Archives: Vallásaink

Buddhizmus

A buddhizmus

1. A buddhizmus a -IV. században jelent meg Észak-Indiában. Nevét alapítójáról, a Sákják bölcséről, azaz Sákjamuni Buddháról kapta. Maga a Buddha szó értelmes embert vagy fölébredettet jelent, aki ráébredt az igazságra. Buddha eredeti neve Sziddhártha volt, majd a Gótama nevet viselte remeteévei alatt, és megvilágosodása után nevezték csak Buddhának.

Buddha saját maga említi egyik tanításában, hogy semmi újat nem hozott, csak rendezte az akkori hagyományok gyakorlati és elméleti rendszereit: egy olyan módszert tanított, amellyel az ember a vele született, a korábbi életeiből hozott, a létezéséhez tartozó szenvedéseiből, azaz a kényszerek köréből tud kiébredni.

A tanítványaira nem vonatkozott a kasztrendszer: azt mondta, ha valaki menedéket vesz a fölébredés tanításaiban, az a tanítványok kasztjához tartozik, amely fölötte áll bármely születési meghatározottságnak.

2. Jelenleg a buddhizmusnak három nagy ága van: a kis szekér (hínajána), a nagy szekér (mahájána), és a gyémánt szekér (vadzsrajána). Már Buddha távozása után, mivel nem hagyott kinevezett utódot maga után, a rend tizennyolc ágra szakadt, ahol mindegyik vonal a tanítás egy bizonyos vonatkozását hangsúlyozta.

Később is tovább bonyolódtak a vonalak, ma mindegyiki közösségnek van Mestere, de nincs a buddhizmusnak elfogadott egyszemélyű vezetője. A buddhizmusban léteznek világi gyakorlók, akik csak öt vagy nyolc fogadalmat tesznek le, a nem-ártás fogadalmait, de léteznek novíciusok, valamint teljesen fölszentelt szerzetesek is, akiknek több, mint kétszáz fogadalmat kell betartaniuk.

3. A buddhizmusnak nincsen egyetlen szent könyve, hanem egy hatalmas könyvgyűjteménye, melyet szanszkritül Tripitakának, azaz a Három Kosárnak neveznek. A többféle kánon közül száznyolc kötetre rúg a tibeti Tripitaka és kettőszázhuszonöt kötetre a magyarázó irodalom.

Az első kosár az erkölcsi témájú szövegeket foglalja magában, a karma tanításait, valamint a világi és szerzetesi fegyelmi szabályokat, az erkölcsös életvezetés elveit. A helyes viselkedés nélkülözhetetlen a befelé forduláshoz, azaz az ösvény járásához, amelynek legfőbb gyakorlata a szertartások mellet a szemlélődés (meditáció).

A második kosár leginkább a szemlélődés útjáról szól, és a szútrákat (fonál), a beszédeket foglalja magában.

A harmadik kosár a szemlélődés eredményéről szól, a tudat és az általa érzékelt világ fölépítéséről, valamint a kapcsolódó igen mély bölcseleti értelmezésekről. E gyűjteménynek Abhidharma (magasabb Tan) a neve, és tárgya a bölcsesség.

4. A képzés három szintet foglal magában: az erkölcs, azaz a viselkedési fogadalmak betartását; az e tartásra és éberségre épülő szemlélődést, amellyel képessé válunk befelé figyelni, és fölfedezni az érzelmi szélsőségek és az én működését; valamint a bölcsességet, amely azt jelenti, hogy elemeznünk kell a tapasztalt jelenségeket különféle ismérvek alapján.

Nagyon fontos a szeretet és együttérzés gyakorlata, a bódhicsitta, ami azt jelenti, hogy minden lény megsegítése érdekében gyakorlunk. A buddhizmus rengeteg módszert használ a tudat lecsöndesítésére és irányíthatóvá tételére, kezdve a mozdulatlan ülés gyakorlatától, az elvonulásoktól, a légzés-szemlélődések, a mantrázás, a szent szövegek ismétlése, és a képzelet gyakorlatokon át egészen a testi jógáig, valamint a szent táncokig.

Természetesen nagyban függ az adott vonal jellegétől, hogy milyen gyakorlatrendszerrel találkozhatunk. Általában egy nap többször is pudzsa-, azaz fölajánlás-szertartásokat végzünk a Buddhákkal és Bódhiszattvákkal létesítendő különféle kapcsolatok érdekében.

5. Rengeteg ünnep található a buddhizmusban, természetesen minden vonal a saját alapítójának születésnapját ünnepli, de a szenteknek leginkább a távozásuk napját tartjuk számon, hiszen akkor oldódik föl az utolsó kényszer, maga a test, akkor tapasztalható meg a maga tisztaságában a nirvána, a megvilágosodott állapot.

Minden vonal ünnepli Buddha születését, amely egy napra esik megvilágosodásával és távozásával: e legszentebb ünnep, a Vészákh, május teliholdjára esik. (A buddhizmus ünnepei is a hold-naptárt veszik számításba.)

A második nagy ünnep, a Tizenöt csoda ünnepe az ázsiai újév, azaz a februári újhold napjára esik.

A harmadik novemberben Buddha visszatérte a Harminchármak mennyei világából, ahol korán meghalt édesanyját tanította.

A negyedik általános nagy ünnep pedig a megvilágosodás utáni negyvenkilencedik napra eső Dharma-csakra ünnep, vagyis a Tan kerekének első megforgatása. Ekkor Buddha első tanítására emlékezünk, amelyet a negyvenkilenc napig tartó elragadtatása után adott.

6. A szerzetesek az elhunytak ruháinak száznyolc darabjából varrták leplüket vagy köntösüket, így emlékezvén a múlandóságra. Az öltözék földszínű volt, azaz az akkori Indiában okkersárga. Mára a legtöbb vonalnak saját kialakult szerzetesi viselete van, és általában jellemző a haj tarra borotválása.

Összesen hét kellék lehet egy szerzetes birtokában: az öltözéke, a koldulócsésze, a borotva, a szandál, az öv, a gyógyszer és a vízszűrő, melynek az a szerepe, hogy az ivás előtt kiszűrjék az apróbb élőlényeket, ezzel is a nemártást gyakorolva. Természetesen később az imafüzér is a viselet része lett.

Az étkezés a szerzeteseknél csak dél előtt történhetik, és csak azt fogyaszthatják, amit a világiak fölajánlottak nekik (ráadásul ez lehetett hús is, ama kitétellel, hogy ne miattuk vágjanak állatot).

Bahá’í

A bahá’í vallás

A bahá’í vallás Alapítója, Bahá’u’lláh, perzsa nemesi családból származott. 1817-ben született Teheránban, Mírzá Husszein Alí néven. 1844-ben csatlakozott a bábí valláshoz, mely a síita iszlám messianisztikus várakozását teljesítette be. 1852-ben bebörtönözték. Ettől kezdve egész életében megpróbáltatásoknak volt kitéve, és száműzetésben élt. Először Bagdadban töltött tíz évet (1853-1863), ahol újjászervezte az üldöztetés miatt megtört közösséget. Majd Isztambulban (1863) és Edirnében (1863-1868) élt, ahol elkezdte tanításai kifejtését és kodifikálását. Edirnéből intézte üzeneteit Európa és a Közel-Kelet nagy uralkodóihoz. 1868-ban a perzsa kormány nyomására a szentföldi Akkóba száműzték tovább, ahol először a börtönben, majd a városban, és végül a város környékén élt. Itt hunyt el 1892-ben. Sírja Akkó mellett, a Bahjí nevű udvarházban található.

A bábí-bahá’í hit 1844-ben született Iránban. Alapítója a Báb (Kapu) volt, aki egy új vallást hozott a világba, és azt tanította, hogy el fog jönni egy Nálánál sokkal nagyobb vallásalapító. A Bábot tanításai miatt 1850-ben kivégezték. Bahá’u’lláh 1853-ban, a börtönben kapta meg az isteni üzenetet, hogy Ő az, Akiről a Báb beszélt. 1863-ban jelentette be hivatalosan is küldetését a hívőknek – ettől kezdve nevezzük a vallást bahá’í hitnek.

Bahá’u’lláh halála után a bahá’í közösséget legidősebb fia, ‘Abdu’l-Bahá vezette (1892-1921), Akit a bahá’iok példaképüknek tekintenek. ‘Abdu’l-Bahá két nagy nyugati utazást tett, és 1913-ban Magyarországra is ellátogatott.

Halálakor a közösség vezetését unokájára, Shoghi Effendire ruházta (1921-1957). A bahá’í közösség az ő idejében vert gyökeret a világ számos részén.

Shoghi Effendi halála után került először megválasztásra (1963) a Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá írásaiban már előre vetített testület, az Igazság Egyetemes Háza, a közösség jelenlegi vezetője, amelynek kilenc tagját ötévente választják.

Read more »

Iszlám

1. Ki a vallása alapítója (rövid életrajzzal)?

Az iszlám alapítója Mohamed próféta (arabul Muhammad), aki a hatodik században született az arábiai Mekkában, i.sz. 570 körül. Apját (Abdullah) még születése előtt, édesanyját (Ámina) ötéves korában vesztette el. Árvaként nőtt fel, előbb nagyapja, majd annak halála után nagybátyja (Abú Tálib) gondoskodott a gyermek Mohamedről, aki ifjú korában pásztorkodással, majd kereskedéssel foglalkozott. Huszonöt évesen feleségül vette az özvegy Khadídzsát, aki ekkor negyven éves volt. Hat gyermeke született tőle, két fiú és négy leány.

Egyszerű arab embernek számított, nemzettsége körében mégis közkedvelt, tisztelettel övezett személy volt őszintesége, megbízhatósága, és becsületessége miatt. Mohamed próféta nem tanult meg írni-olvasni, saját nyelvén kívül más nyelven nem beszélt, akárcsak az akkori arabok túlnyomó része.

Családjának élt, és szabadidejében szeretett elvonulni, elmélkedni a világ dolgain; minden évben egy időre felköltözött a mekkai Hirá barlangba, ahol kereste a vallási megtisztulást és így próbált közeledni Istenhez.

Read more »

Kereszténység: Katolikus és Evangélikus

Kereszténység:

a római katolikus és az evangélikus felekezet

1. A zsidóság legnagyobb alakja Mózes, a kereszténység pedig e vallásból nőtt ki. A keresztény vallás a názáreti Jézus Krisztus életéhez kötődik, aki az első század első felében tanító zsidó rabbi volt.

A vallás tulajdonképpeni megalapítójának sokan egyik tanítványát, Szent Pál apostolt tartják, aki maga is zsidó rabbi volt. A keresztény Egyház első vezetőségét a Pállal kiegészült tizenkét apostol alkotta, valamennyien zsidók.

Jézus Krisztust a keresztények a zsidóság által is várt Megváltóként tisztelik, Akinek (második) eljövetelére zsidóság, kereszténység és iszlám egyaránt várakozással tekint. Jézus Krisztus életében számos csodát tett, tanított, betegeket gyógyított, kivégzése után pedig föltámadt, megjelent a tanítványainak, majd mennybe ment.

A kereszténység hitvallása szerint Jézus Krisztus az egyetlen Isten három személyének egyike az Atyával és a Szentlélekkel együtt; teljesen ember és teljesen Isten, Akiben e két természet egységet alkot.

Read more »

Unitárius

Unitárizmus

Hisszük, hogy mindannyian az egy Isten gyermekei vagyunk, és így egymásnak is testvérei. A vallási és hitkülönbségek az embereknek az egy és közös Istenről alkotott különböző nézeteiből adódnak.

A teljességnek, az Isteni valóságnak mindannyian csak kis részét, egy szeletét ismerhetjük és foghatjuk föl, ezért is rendkívül fontos a vallásközi párbeszéd. Csak a vallási fölfogások összessége adhatja Isten teljes ismeretét és megértését.

Az unitárius vallás alapítója DÁVID Ferenc, aki 1520­ban született Kolozsvárott. Iskoláit ott, Gyulafehérvárt, Wittenbergben és Frankfurtban végezte. 1551­ben mint iskolaigazgató s lelkész működött Besztercén, Péterfalván és Kolozsvárott. 1555­ben kolozsvári római katolikus papnak nevezték ki.

Read more »