]]> http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2012/01/16/vpt-talalkozo-a-dialogus-platform-szekhazaban/feed/ 0 http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2012/01/11/dr-r-nagypal-szabolcs-jogasz-vallastudos-es-teologus/ http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2012/01/11/dr-r-nagypal-szabolcs-jogasz-vallastudos-es-teologus/#comments Wed, 11 Jan 2012 13:21:31 +0000 admin http://www.vallaskoziparbeszed.hu/?p=578 A Magyar Tudományos Akadémia elnöke várhatóan február 3-ig tájékoztatja az Országgyűlés illetékes bizottságát arról, hogy az egyházként való elismerésre kérelmet beadó 32 felekezet közül melyik felel meg az egyházügyi törvény feltételeinek. Pálinkás József, az MTA elnöke az általa kezdeményezett egyháztörténeti és vallástudományi elnöki bizottság tagjainak véleményére alapozva foglal majd állást, s ezt közli az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságával. 
A január 1-jén hatályba lépett egyházügyi törvény úgy rendelkezik, hogy egyesületek egyházként történő elismertetésére az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága jogosult törvényjavaslatot előterjeszteni – írták. Utaltak arra is, hogy az Országgyűlés bizottsága az eljárásrend részeként kéri az MTA elnökének állásfoglalását bizonyos, az egyházügyi törvényben meghatározott feltételek fennállásáról.

A december 30-án megszavazott jogszabállyal tizennégy egyházat ismert el a parlament, ugyanazokat, amelyeket a nyáron elfogadott, ám az Alkotmánybíróság (Ab) által közjogi érvénytelenség miatt megsemmisített egyházügyi törvényben. Azok a vallási közösségek, amelyek nem kerültek be ebbe a listába, de tavaly december 20-ig kezdeményezték a szakminiszternél jogállásuk fenntartását, január 1-jével nem veszítik el egyházi státuszukat, arról február végéig dönt a parlament.

A többi, korábban egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működik az év elejétől. Ugyanakkor e szervezeteknek regisztrációs kötelezettséget ír elő a törvény, amely alapján 2012. február végéig kezdeményezniük kell az egyesületként történő nyilvántartásba vételüket. Amennyiben ezt elmulasztják, 2012. március 1-jén jogutód nélkül megszűnnek.

A Fővárosi Hírhatár szakember véleményét kérte az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban. Így alább Dr.r. Nagypál Szabolcs jogász, vallástudós és teológus, az ELTE ÁJK adjunktusa, a pannonhalmi Békés Gellért Ökumenikus Intézet tudományos főmunkatársa, a Vallásközi Párbeszéd Társaságának elnöke.

A vallások fontos dolgok, és jelentősen gazdagítják egy adott ország kultúráját, polgárainak lelki egészségét. Éppen azért, mert komoly és igényes jelenségekről van szó, a jogrendszernek is felelősségteljesen, igényesen kell hozzájuk állni. Az olyan szabályozás, amely nem képes kiszűrni, hogy melyik közösség veendő vallási értelemben komolyan, és melyik kísérel meg csupán visszaélni a vallási ranggal, nem látja el kellően a föladatát.

A három klasszikus hatalmi ág közül kettő merül föl a kortárs demokráciákban, mint amely elláthatja az igényes szűrés sokszor nem könnyű föladatát: a törvényhozó, illetve a bírói hatalom. Az elmúlt két évtized a bírói rendszer kezébe adta az egyházak nyilvántartásba vételének föladatát, ugyanakkor nem látta el őket segítséggel arra vonatkozóan, hogy a formai követelményeken túl milyen tartalmi összetevők kellenek ahhoz, hogy a vallás fogalma ne járatódjék le. Mindez káoszhoz és köznevetséghez vezetett vallási téren, hiányzott ugyanis annak biztosítéka, hogy tényleg csak vallási jellegű közösségek kerüljenek be a nyilvántartásba.

A jelen szabályozás némely vallási közösségnél egyértelműnek látta a vallási jelleg meglétét (furcsa és visszás lett volna például a már az államalapításban kulcsszerepet játszó római katolikus egyháztól bekérni papírokat arról, hogy igazolják a vallási tevékenységüket), mások esetében pedig ennek bemutatását kérte. Lehet vitatkozni arról, hogy egyesek miért kerültek be rögtön az első törvénybe, mások pedig miért csak a második vagy következő törvényekben szerepelnek, de fél év távlatából, amikor megnyugtatóan rendeződik majd a három-négy tucat valóban vallási közösség jogi helyzete, ezek nem tűnnek majd fontos dolgoknak. Az új szabályozás szerint törvényben hirdetik majd ki kinek-kinek az egyházzá nyilvánítását, ami külön ünnepélyességet, rangot ad az eseménynek, amint az a vallási közösségek társadalmi jelentőségéhez méltó.

Az Országgyűlés vallásügyekkel foglalkozó bizottsága – nagyon helyesen – nem kívánta magára vállalni a vallási jelleg tartalmi vizsgálatát, illetve annak teljes felelősségét, hanem a Magyar Tudományos Akadémiát is bevonta a folyamatba, akit állásfoglalásra kért föl. Három szakmai kérdésben kell állást foglalnia az MTA e célból létrejövő bizottságának: a vallási tevékenység, a hitvallás és a szertartás, valamint a százéves nemzetközi működés kérdésében (ez utóbbi egyébként vagylagos föltétel, mert húszévi magyarországi jelenlét is elegendő).

A folyamat nyomán az remélhető, hogy az ökumenikus párbeszédben (különösen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa keretében) már évtizedek óta jelenlévő keresztény felekezetek, így a metodista vagy az anglikán közösség; illetve a honi vallásközi párbeszéd elkötelezett résztvevői (például a Vallásközi Párbeszéd Társasága tagjaként), így az iszlám, a baháj vallás, a Krisna-tudat, vagy a buddhizmus hamarosan újra jogi értelemben is egyháznak számít.

A lehetőség egyébként a jövőben is nyitott, így amint egy új vagy újonnét megjelenő vallási közösség megérik, megerősödik annyira, hogy nyilvántartásba vétesse magát, ezt bármikor kérvényezheti. Ha pedig e törvény bizonyos hagyományokat arra sarkall, hogy összefogjanak, és egységes intézményt vagy valamilyen ernyőszervezetet létrehozva közösen próbáljanak meg megfelelni a föltételeknek, az még a vallásokon belüli egységmozgalmaknak, illetve a vallások közötti párbeszédnek is hasznára válik.

Forrás:  http://www.fovarosi-hirhatar.hu/hir/ki-dont-az-egyhazakrol

]]> http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2011/12/06/vpt-latogatasa-a-budapest-mecsetben-2011-12-05-en/feed/ 0 http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2011/12/02/a-belso-hang/ http://www.vallaskoziparbeszed.hu/2011/12/02/a-belso-hang/#comments Fri, 02 Dec 2011 20:02:48 +0000 admin http://www.vallaskoziparbeszed.hu/?p=545 “A világban és életünkben levő belső nyugalom hatásának feltárása” címmel lelkigyakorlatot rendeztek 2011. július 27-31 között Oxfordban (Anglia).

18 országból 35 fő gyűlt össze a buddhista, keresztény, hindu, zsidó és muszlim vallásokból …

35 people from 18 countries from Buddhist, Christian, Hindu, Jewish and Muslim faiths gathered for The Inner Voice, a retreat to explore the impact of inner stillness in our lives and in the world.

The retreat was chaired by Revd Marcus Braybrooke, President of the World Congress of Faiths and Sister Jayanti, European Director of the Brahma Kumaris.  Participants included The Archbishop of Capetown, Dadi Janki (Brahma Kumaris), Swami Agnivesh (National Integration Council of India), Yehuda Stolov (Interfaith Encounter Association, Israel) and many others working for social betterment in their countries.

The retreat took participants into an ever deepening journey of listening to the inner self, listening to the Divine and listening to the voice of humanity.

There were contributions from different faith perspectives; a Canon of the Episcopal Church in the US asked which of the many voices of the self do I listen to?  The voice that wants recognition, the voice that is afraid, the voice that comes from fear of death or the voice of desires?  These voices drown the still small voice within, the voice of God.  The God who whispers to me and reminds me is the God of forgiveness and abundance.

A prominent Swami from India spoke of his realization that God is not in the idols but in the universe and in the face of love, compassion, truth and justice.  As a great social activist he spoke of the need for a spiritual model of development.  “Spirituality is a movement; if not then it degenerates into a monument!”

A professor of comparative religion from the UK spoke of the expansiveness of the presence of God and the deep strength needed to trust in life – life is a process greater than all of us.  The head of an interfaith organization in Israel spoke of how we are banging our head against a wall trying to find God and yet we do not know how to use the door to go inside.  If I see a relationship that is not based on love then it is my duty to make it better.

/2

A prominent church leader from South Africa spoke of how God is not finished with us.  God is continuing to reveal himself.  He questioned, ‘how do I intervene without revenge?’  There is a God who belongs to all of us and to whom we all belong.  A Won Buddhist leader from South Korea (now living in the US) spoke of nourishing our divine nature and the transformative power of silence.  “The clouds come and go but the sky never changes.”

A Rabbi, who has worked all his life for peace, spoke of how when we can include everyone with an inner source of dignity, then together we constitute the image of God.  “It is often difficult to live with God but even more difficult to live without God.”

Dadi Janki shared that to listen to my inner voice; the heart that has been hurt has to heal.  She spoke of the importance of patience, tolerance and contentment.  The ability to tolerate brings a sense of belonging.  God is truth, God is love.  The purpose of all of us coming together is to know what truth is and to serve others.  “Make power into truth and truth into power.”

There were stories of inspiration from a Catholic Father from Brazil who has turned around the lives of thousands of street children in Sao Paulo, of an analyst who works at the International Criminal Court at The Hague on the evidence for war crimes and of a women who worked for many years at the Anne Frank House of Amsterdam when it was first opened to the public.

As well as an evening concert at the Retreat Centre, the group was also hosted by Christ Church Cathedral and College, Oxford University.

Érdekes hír, arra gondoltam elküldöm nektek is:
http://ibnlive.in.com/news/ancient-vishnu-idol-found-in-russia/top/30321-2.html

Üdvözlettel:
Govardhana das

Vallásközi képzés II.

Összesített értékelés

1. Mi újat tanultál más vallásokról, illetve a saját vallásodról?

Sokat tanultam, örültem, hogy több keresztény felekezet képviselője volt jelen. Sok közös pontot fedeztem föl a saját vallásommal, ott, ahol nem is gondoltam volna. Áttekinthetőbbé vált az egyes vallások rendszere. Közelebb kerültek hozzám áhítatos alkalmaik, imádságaik, szemlélődéseik és gyakorlataik. A keleti vallások működéséről eddig csak homályos képem volt, illetve a baháj vallást egyáltalán nem ismertem. Emellett, hogy válaszolhassak a kiscsoportos kérdésekre, le kellett tisztulnia egy-két zsidó dolognak is. Újra megtanultam, amit az élet már egyszer megtanított nekem. Minden út Istenhez vezet: több, ami összeköt, mint ami elválaszt. Minden vallásnak komoly lelki gyakorlatai vannak. Mindannyian egy irányba haladunk: az egy Isten felé. Jobban meg tudtam érteni más vallások képviselőinek viselkedését, amin keresztül más nemzetek kultúráját is jobban meg lehet érteni. Megerősített a választásomban, és a föltett kérdéseken keresztül rámutatott arra, hogy milyen kérdéskört kell még alaposabban tanulmányoznom. Sokkal több a vallásokban a közös, mint gondoltam, és mindegyikből Isten szól hozzánk. Árnyaltabb képest kaptam a buddhizmusról és az iszlámról. Új részleteket tudtam meg a Brahma Kumarisról és a buddhizmusról. Nagyon szép tanúságtételeket, még nem ismert teológiai és életvitelről szóló tudást kaptam. Személyességet tanultam.   A legtöbbet a többi vallásról tanultam: a buddhistáktól például a temetkezések módjáról tanultam a legtöbbet, és ezt tartottam a legérdekesebbnek e vallásról. Rengeteg új dolgot tanulhattam, mind más vallásoktól, mind pedig a sajátoméról: nagyon tetszett például a buddhizmus által vallott három és fél nap várás a halál után, vagy az, hogy hétnaponta (negyvenkilenc napig) lehetőség van fölvenni a kapcsolatot, de ez csak egy a sok mindenből. Rájöttem, hogy más vallások képviselői is jó fejek és mindenki nagyon fölkészült volt, hiteles és igyekvő; a hangulat nagyon fontos. Más vallásokhoz hozzáállást tanultam. Újra azon élményben volt részem, hogy ugyanarról beszélünk; csak más a csomagolás. A másoké nagyon hasonlít az enyémre: én ezt eddig nem láttam ennyire nyilvánvalónak; a saját vallásom még inkább megszerettem, és elfogadóbb lettem a többiekével szemben. A baháj és a Brahma Kumaris új volt. A személyes találkozások emberközelibbé és élőbbé tették számomra a hagyományokat, tapasztalattá tették a könyvek betűit; mióta hittel élek, sosem fordult meg a fejemben, hogy különbözőek lennénk, és e képzés is csak megerősítette ebbéli képzeteim; pozitív magokat ültettünk együtt, amelyek ki fognak csírázni. Más vallásokról: ugyanazon Istent szeretjük, most élőben láttam, hogy mindenkiben megvilágosodhatik az isteni fény (már nemcsak elméletben tudom); a saját vallásomról: lehet, hogy már túl terjedelmes a tudás egy emberi létformához. Sok új ismeretet szereztem más vallásokról és a sajátomról is: talán nem is lehet fölsorolni; a saját ismereteim hiányát is megtapasztalhattam, ami további elmélyülésre ösztönöz a jövőben. Rengeteget tanultam: a leginkább azt emelném ki, hogy milyen nagymértékben hasonlítanak a vallások; ezt más dolog volt korábban megtanulni és most a gyakorlatban is átélni.

2. Hogyan értékeled az előadásokat és a kiscsoportos beszélgetéseket?

Az előadások érdekesek voltak; a kiscsoportokban pedig túl sok kérdés volt föltéve. Az előadások színvonalasak voltak, bár némelyik előadó nem maradt szorosan a kérdéskörnél; a kiscsoportos beszélgetések kérdései ezt kiegyenlítették. A beszélgetés lehetne már szombat délelőtt is, így közvetlenebb hangulata volna az egész hétvégének. Az előadások színvonala nagyban az előadók személyiségén múlt. Voltak lebilincselő, érdekfeszítő vallásismertetők is. A kiscsoportos beszélgetéseken közelebb kerültek hozzám a más vallásúak megélései, mindennapjai is. Nagyon tanulságosak voltak és hasznosak, tényleg meg lehetett nyílni. Talán kicsit több idő jobb lett volna, a mi csoportunk egyszer sem ért végig. Pont eszményi volt az előadások, imádságok és kiscsoportos beszélgetések aránya. Viszont hasznosabb volna a csoporttagokat váltogatni, hogy többféle meglátást is halljunk. Minden nagyon jó volt. Számos kérdésben megegyezett a véleményünk. Őszinte, nyílt hitvallásokat hallottunk. Az előadásokon képet kaphattam a különböző vallásokról, a kiscsoportos beszélgetések során pedig őszinte válaszokat kaphattam. Ha osztályoznom kéne, ötöst adnék. Jó volt az őszinte eszmecsere, és a kiscsoportosnál az, hogy a saját élettapasztalataikról beszéltek a résztvevők. Nagyon előremutatónak tartom, hogy az időkeretet mindenki figyelembe vette. Összeszedett, sok ismeretet tartalmazó előadások, és személyes élményt nyújtó kiscsoportok voltak. Fölkészült előadókat hallottunk, a kiscsoport pedig profi volt. Nagyon tetszett minden, az előadások kivitele (és előadásmódja) pedig egyszerűen fantasztikus volt. Nagyon tetszett minden; igazából ez hiányzott az életemből: hogy beszélgethessek különböző vallású emberekkel, vagy inkább úgy fogalmazok, igaz vallásos emberekkel. Nagyon bensőséges volt és személyes kérdésekre is választ kaptam. Hasznosnak, őszintének találtam mindent. Számomra az egyik előadás túl bonyolult és tudományos volt, egy másik egy picit kusza; nem az előadók, hanem a saját hibámból; a kiscsoport szuper volt. Nemcsak a Vapata szervezésében kellene ilyen párbeszédet folytatni és jelen létszámban, hanem a vallások oktatását az iskolákba kellene vinni; de nem darabonként, hanem mindent megismertetve az iskolásokkal. Tanulságosak, őszinték, igazak, igazságosak voltak. Tetszett az időkorlát, ami összpontosítottabbá, hatékonyabbá tette a képzést; a kiscsoportos beszélgetések sikeresen hatoltak egy-egy kérdéskör mélyébe, lehetővé téve azok kifejtését. Nagyon hasznosak voltak: főleg a kiscsoportokban lehetett mélyebben megismerni a másik hitét. Remek előadások, őszinte hangvételű beszélgetések voltak; jó, hogy húszperces előadások voltak, és a kiscsoport létszáma is megfelelő volt; a kiscsoportban az előadásokon elhangzottak gyakorlati megéléséről hallgathattuk meg egymást. Mindkettőt nagyon élveztem, az előadásokon inkább ismeretekkel gazdagodtam, míg a kiscsoportban ihletet kaptam másoktól.

3. Mit jelentettek számodra az imádságok?

Az imádságokat bevezető ismertetők sok érdekességet árultak el nekem. Sok olyan ismeretet tudtam meg más vallások imádságos gyakorlatával kapcsolatban, amelyet eddig nem tudtam. Érdekesek voltak, nem hivalkodóak. Az imádságok, szemlélődések igazi békességet, lelki csöndet hoztak. Érdekesség volt, részt venni benne még nem tudnék, nem tudtam. Olyan élményben részesültem, amelyre máshogyan nem lett volna lehetőségem. Kapcsolatot jelentettek Istennel. Mindegyik vallás imádságának meghatározó ereje, energiája volt. Többféleképpen lehet párbeszédet folytatni Istennel. Minden imádság fölemelő érzés volt, mert akik közvetítették, őszintén gyakorolják a hitüket; és ráébresztettek arra, hogy ugyanarról beszélünk, csak más nyelven. Mindegyik abban segített, hogy a lelkem Isten felé emeljem, bár más-más módszerrel. Színesítő érdekességek voltak. Lelki élményt a keresztény ökumenikus imádság jelentett, a muszlim imádság különös élmény volt. Mindenhol éreztem Isten jelenlétét. Fölemelő volt. Betekintést, ablakokat jelentettek a lelkiségbe. Nagyon sokat jelentenek nekem: úgy gondolom, az imádságok sokkal közelebb visznek Istenhez. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy más vallású emberek imádságaiban részt vehettem; ez sokat adott. Jó volt megtapasztalni és látni egyes vallások imádságainak hangulatát. Az imádságok annak megnyilvánulásai voltak, hogy az egyes vallások hogyan tartanak kapcsolatot Istennel. Betekintést jelentettek egy-egy vallás legbensőségesebb részébe. Beleérzést jelentettek más vallásúak lelkiségébe. Az imádság elmélyedést és a fölemelkedést jelent: megkíséreltem átvenni értelmét és transzcendentális üzenetét; az érzelmi és emberi azonosulás módja a másik imádságának részese lenni; a kérdéseinkkel egymásnak tükröt tudtunk tartani; a saját vallásomban erősödött a hitem. Utak a tökéletesség felé: a rezgésszám megemelését és a tudatosság fönntartását eredményezték. A legeslegtöbbet jelentették: olyan érzés volt, mintha befogadtak volna a vallásukba és azonos vallású hívőnek éreztem magam általuk. Nagy élmény és megtiszteltetés volt más vallások imádságait megnézni, illetve a saját vallásom szerinti imádság során a vallásomat képviselni, megmutatni. Más-más utak ugyanazon célhoz.

4. Mit találtál különösen hasznosnak a képzésen, illetve mi hiányzott számodra?

A vallásokat gyakorló ember egyszersmind hiteles is. Mélyen és tudatosan hívő emberekkel találkoztam, kötetlenül cseréltem eszmét az előadásokon és a kiscsoportokban. Hiányzott az unitárius és görögkatolikus bemutatkozás és előadás. Nagyon jónak találtam az egymás iránti tájékozódást, más vallások áhítatának megélését, pontosabban a részesedést ebben. A kiscsoportos beszélgetéseken mindig kifutottunk az időből. Hasznos volt a vallások bemutatkozása a megismerésben. A képzés előtt egyeseknek nem volt ideje utánajárni az egyes felekezetek sajátosságainak: így péntek este jó volna kiosztani egy összegző és alapozó anyagot. Hasznos volt a szeretet és a baráti légkör, hiányzott a főtt étel vacsorára. Sokat tanultunk egymástól. Tiszteletre méltó elkötelezettségek, személyes példamutatás. Hiányzott a saláta. Nagyon hasznos volt a kérdésföltevés és az azokra érkezett válasz. Még több ismeret kellett volna az adott vallások gyakorlati rendszeréből. Jó volt a nyitott, őszinte légkör, amelyben mindenki őszintén beszélhetett, anélkül, hogy ezért megszólták volna, vagy rossz szemmel néztek volna rá. Ami hiányzott: egy sokrétűbb és ötletdúsabb étkezés, meg az, hogy nem szóltak, hogy lehet még kérni. Hasznosak voltak a kiscsoportos beszélgetések. Nem maradt hiányérzetem. Hasznos volt a kiscsoportos képzés, több kakaó hiányzott. A „kérdezz-felelek” előadásokat találtam a leghasznosabbnak, ez segített a legjobban abban, hogy megismerhessem a többi vallást is. Nem hiányzott semmi: úgy volt tökéletes, ahogy volt, köszönöm; mindent egyformán hasznosnak éreztem. A kiscsoportos beszélgetések és a szabad kérdések voltak a leghasznosabbak, a legjobbak. A leghasznosabb a türelem volt és a muszlim vallás megismerése; egy képzésből mindig kimarad valami, de majd lesz megint találkozó és akkor visszatérünk rá. Az iszlámnak helye van és van helye a vallások családjában: ezt láthattam; hiányzott a személyi folyamatosság: mint a születés és a halál; egyesek megjelentek, mások néha eltűntek; egy az Isten. Hiányzott majdnem hétmilliárd ember; ezenkívül érdekes lehet egy-egy kérdéskör sokkal alaposabb megvitatása és körüljárása; az időkorlátot figyelembe véve szerintem jól megszervezett és hatékonyan kidolgozott időrend született. Hasznosnak találtam a bemutatkozást, a jégtörőt és a zárszót; a hosszabb szüneteket (hogy nem tízpercesek voltak), az összegyűjtött kérdéseket-válaszokat, hogy nem csak két-három vallás képviseltette magát, hanem több és a kisebb vagy alig ismert vallások is; hiányzott egy közös kötetlen program, például az esti tűznél vagy sorversenyen. Különösen hasznosak voltak a kiscsoportos beszélgetések; talán hiányzott, hogy más vallások is megjelenjenek az eddigieken kívül. Az egész nagyon hasznos volt, minden perce.

5. Egy következő képzés témájával és programjával kapcsolatban milyen javaslataid volnának?

Agytrösztök vagytok, mindig kitaláltok valamit. Erkölcsi kérdések körüljárása. A többi felekezet és vallás énekeivel szívesen megismerkedném mélyebben. Egy ünnep esetleges bemutatása. A méltóságteljes, elmélyülést vagy csöndet igénylő eseményeket ne olyan helyiségben tartsuk, ahol a plafonon hangszigeteletlen szennyvízcső fut: szemlélődni is kicsit nehéz, ha ötpercenként áthalad fölöttünk egy lehúzott vécé forgalma. Főtt ételek kellenének vacsorára, és közös szemelvények a szent iratokból. Minél nagyobb körben kellene meghirdetni a lehetőséget, hogy az eszme jobban terjedjen. Több idő kellene a kérdés-válaszra, a programra és a kiscsoportos beszélgetésekre, hosszabb idő az imádságokra. A kiscsoport kérdéseit jó lenne megkapni előre. Lehetne kicsit szellősebb. Csak így tovább; a javaslatom csak annyi lenne, hogy ne legyen ilyen rövid a képzés, hanem legyen legalább egyhetes. Ugyanilyet szeretnék, csak hosszabban. Javaslat: milyen egy hívő ember gyermeknevelése. A kortárs világ és a vallás. Szerintem a szerkezet nagyon jól ki van találva, és nekem most úgy tűnik, mindegy is, hogy mi az adott kérdéskör. hiszen – nem véletlenül – egészen biztosan működik. Jó lenne, ha a református egyház is képviseltetné magát: szóljatok időben, három-négy hónappal a program előtt Steinbach püspök úrnak, akkor biztos el tud jönni. A tudatunk képzése a testen keresztül: leborulások, vagy bármilyen szabadtéri mozgás bemutatása a szellemi frissesség érdekében. Az utolsó nap kezdődhetnék egy kicsit később, tíz óra körül, hogy ne kelljen lemondani a hajnali négyig tartó beszélgetésekről; a kiscsoportos kérdéseket meg kéne kapni pár nappal a képzés előtt, hogy jobban lehessen rá készülni. Határozott témajavaslatom nincs, a képzés kérdéskörét eszményinek találom. Folytathatnánk e témát, még sok mondanivaló maradt.

6. Szívesen részt vennél-e egyéb vallásközi eseményen? Ha igen, írd le, hogy pontosan milyenen!

Minden vallási eseménynél küldjetek emilt, majd válogatok, illetve nem én döntök, hanem Isten. Részt vennék kisebb konferenciákon. A kiscsoportos beszélgetéseknél voltak, akik hajlamosak voltak a kérdéstől nagyon elkalandozni: finoman összeszedettségre kéne bírni őket, erre lenne jó valamit kitalálni. Részt vennék szívesen hasonló párbeszéd alapú konferencián. Föltétlenül, bármikor, bármilyen hosszú időtartamra részt vennék. A bentlakásos, hétvégi alakban elég jó. Szinte mindegy a forma, a légkör így is, úgy is fölemelő. Szívesen vennék részt, a lehető legtöbb vallás részvételével. Egy hasonló hétvégi képzésen. Egy-egy szűkebb kérdéskörre összpontosítva. Lehetne kis közös, de lazább programként például tábortűz. Igaziból az összes vallási képzésre elmennék. Részt vennék, hasonlón, mint ez: a társaság nagyon jó volt; ha lehetőség lenne rá, akkor akár havonta is összegyűlhetnénk egy-egy délutánra. Kerekasztal-beszélgetésen, szabad kérdésekkel. Az egyes vallások meghívhatnák magukhoz a többi egyházak, vallások képviselőit bemutatkozó látogatásra, de nem mind egyszerre, csak egyenként, hogy legyen minden vallásra elegendő idő. Megtiszteltetésnek venném, ha bármilyen vallásközi eseményre elhívnának: főleg gyakorlati megvalósítással kapcsolatos események vonzanak (szemlélődések, imádságok, egyéb gyakorlatok). Olyanon, ami gyakorlatias is, nem csak elméleti, mint ez a mostani: a beszéden kívül kapjanak szerepet a tárgyak, bemutatók (kép, ruha, gyakorlatok); jó az is, amikor egy kérdést járunk körül, de mélységeiben. Érdekelne például más vallású szertartás közös meglátogatása, más ünnepek megismerése a gyakorlatban, hiszen most hallottunk róluk, és érdekelne, hogy milyenek a valóságban; ugyanígy a saját vallásom szerinti szertartásra is szívesen vendégül látnék másokat. Nagyon jól éreztem magam, szívesen veszek részt hasonlón. Természetesen, mindenképpen. Ugyanilyenen, bármilyenen.