2009. november 12-én tartottuk VPT  találkozónkat, amelyet vallásközi párbeszéd követett a Bhakti Klubban.

Szeretője-e vajon a testnek a lélek?

S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?

Vagy a lélek a testnek csak barátja?

S úgy tesz, mint rendesen a barát:

Elhordja magát,

Midőn amazt pusztulni látja?

(Petőfi Sándor: Szeretője-e vajon?)

Beszélgetés a halálról

2009. október 9-én a bahá’i központban a Világnézet klub keretében izgalmas beszélgetés zajlott a Vapata több tagjának részvételével.

A téma a halál volt. A közönség megismerkedhetett a következő kérdéseket illetően a római katolikusok, az evangélikusok, a Krisna-hívők, a muszlimok és a bahá’iok tanításaival:

1. Mit jelent az élet és mi a halál az Ön által képviselt vallás tanításaiban?

2. Van-e folytatás a halál után, és ha van, mi vár ránk a túlvilágon?

Avagy: a halál valaminek a vége, vagy pedig egy nagy lehetőség?

3. Van-e lehetőség a fejlődésre a halálunk után?

4. Föl kell-e a készülnünk a saját halálunkra, és ha igen, hogyan?

Milyen gondolatokat ajánl az Ön vallása azok számára, akik elhunyt szeretteiket gyászolják?

Kiegészítő kérdések voltak még:

5. Mi történik velünk a halál pillanatában és utána?

6. Mit viszünk tovább a túlvilági életbe, és mi marad itt?

7. Milyen szertartások léteznek az Önök vallásában a halottakkal és a temetéssel kapcsolatban?

A természet téli álomba fordulása és a közelgő halottak napja szolgáltatta a beszélgetés ürügyét. Sok izgalmas részletet tudtunk meg földi életünk lezárulásáról és ezáltal az élet értékéről.

Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a halálunkra föl kell készülnünk. A lélek útja nem ér véget a test halálával, de további sorsa attól függ, hogyan éltünk a szabad akaratunkkal.