A bahá’í vallás

A bahá’í vallás Alapítója, Bahá’u’lláh, perzsa nemesi családból származott. 1817-ben született Teheránban, Mírzá Husszein Alí néven. 1844-ben csatlakozott a bábí valláshoz, mely a síita iszlám messianisztikus várakozását teljesítette be. 1852-ben bebörtönözték. Ettől kezdve egész életében megpróbáltatásoknak volt kitéve, és száműzetésben élt. Először Bagdadban töltött tíz évet (1853-1863), ahol újjászervezte az üldöztetés miatt megtört közösséget. Majd Isztambulban (1863) és Edirnében (1863-1868) élt, ahol elkezdte tanításai kifejtését és kodifikálását. Edirnéből intézte üzeneteit Európa és a Közel-Kelet nagy uralkodóihoz. 1868-ban a perzsa kormány nyomására a szentföldi Akkóba száműzték tovább, ahol először a börtönben, majd a városban, és végül a város környékén élt. Itt hunyt el 1892-ben. Sírja Akkó mellett, a Bahjí nevű udvarházban található.

A bábí-bahá’í hit 1844-ben született Iránban. Alapítója a Báb (Kapu) volt, aki egy új vallást hozott a világba, és azt tanította, hogy el fog jönni egy Nálánál sokkal nagyobb vallásalapító. A Bábot tanításai miatt 1850-ben kivégezték. Bahá’u’lláh 1853-ban, a börtönben kapta meg az isteni üzenetet, hogy Ő az, Akiről a Báb beszélt. 1863-ban jelentette be hivatalosan is küldetését a hívőknek – ettől kezdve nevezzük a vallást bahá’í hitnek.

Bahá’u’lláh halála után a bahá’í közösséget legidősebb fia, ‘Abdu’l-Bahá vezette (1892-1921), Akit a bahá’iok példaképüknek tekintenek. ‘Abdu’l-Bahá két nagy nyugati utazást tett, és 1913-ban Magyarországra is ellátogatott.

Halálakor a közösség vezetését unokájára, Shoghi Effendire ruházta (1921-1957). A bahá’í közösség az ő idejében vert gyökeret a világ számos részén.

Shoghi Effendi halála után került először megválasztásra (1963) a Bahá’u’lláh és ‘Abdu’l-Bahá írásaiban már előre vetített testület, az Igazság Egyetemes Háza, a közösség jelenlegi vezetője, amelynek kilenc tagját ötévente választják.

Tovább olvasom »

1. Ki a vallása alapítója (rövid életrajzzal)?

Az iszlám alapítója Mohamed próféta (arabul Muhammad), aki a hatodik században született az arábiai Mekkában, i.sz. 570 körül. Apját (Abdullah) még születése előtt, édesanyját (Ámina) ötéves korában vesztette el. Árvaként nőtt fel, előbb nagyapja, majd annak halála után nagybátyja (Abú Tálib) gondoskodott a gyermek Mohamedről, aki ifjú korában pásztorkodással, majd kereskedéssel foglalkozott. Huszonöt évesen feleségül vette az özvegy Khadídzsát, aki ekkor negyven éves volt. Hat gyermeke született tőle, két fiú és négy leány.

Egyszerű arab embernek számított, nemzettsége körében mégis közkedvelt, tisztelettel övezett személy volt őszintesége, megbízhatósága, és becsületessége miatt. Mohamed próféta nem tanult meg írni-olvasni, saját nyelvén kívül más nyelven nem beszélt, akárcsak az akkori arabok túlnyomó része.

Családjának élt, és szabadidejében szeretett elvonulni, elmélkedni a világ dolgain; minden évben egy időre felköltözött a mekkai Hirá barlangba, ahol kereste a vallási megtisztulást és így próbált közeledni Istenhez.

Tovább olvasom »

Kereszténység:

a római katolikus és az evangélikus felekezet

1. A zsidóság legnagyobb alakja Mózes, a kereszténység pedig e vallásból nőtt ki. A keresztény vallás a názáreti Jézus Krisztus életéhez kötődik, aki az első század első felében tanító zsidó rabbi volt.

A vallás tulajdonképpeni megalapítójának sokan egyik tanítványát, Szent Pál apostolt tartják, aki maga is zsidó rabbi volt. A keresztény Egyház első vezetőségét a Pállal kiegészült tizenkét apostol alkotta, valamennyien zsidók.

Jézus Krisztust a keresztények a zsidóság által is várt Megváltóként tisztelik, Akinek (második) eljövetelére zsidóság, kereszténység és iszlám egyaránt várakozással tekint. Jézus Krisztus életében számos csodát tett, tanított, betegeket gyógyított, kivégzése után pedig föltámadt, megjelent a tanítványainak, majd mennybe ment.

A kereszténység hitvallása szerint Jézus Krisztus az egyetlen Isten három személyének egyike az Atyával és a Szentlélekkel együtt; teljesen ember és teljesen Isten, Akiben e két természet egységet alkot.

Tovább olvasom »

Unitárizmus

Hisszük, hogy mindannyian az egy Isten gyermekei vagyunk, és így egymásnak is testvérei. A vallási és hitkülönbségek az embereknek az egy és közös Istenről alkotott különböző nézeteiből adódnak.

A teljességnek, az Isteni valóságnak mindannyian csak kis részét, egy szeletét ismerhetjük és foghatjuk föl, ezért is rendkívül fontos a vallásközi párbeszéd. Csak a vallási fölfogások összessége adhatja Isten teljes ismeretét és megértését.

Az unitárius vallás alapítója DÁVID Ferenc, aki 1520­ban született Kolozsvárott. Iskoláit ott, Gyulafehérvárt, Wittenbergben és Frankfurtban végezte. 1551­ben mint iskolaigazgató s lelkész működött Besztercén, Péterfalván és Kolozsvárott. 1555­ben kolozsvári római katolikus papnak nevezték ki.

Tovább olvasom »